olvadásh

Az olvadás a halmazállapot-változások közé tartozó folyamat, amely során egy szilárd anyag hőenergia hatására folyékonnyá válik. Egyszerű leírás szerint a hő beáramlásával a részecskék rendezett kristályrácsa felbomlik, és a rendszer egy új, folyékony fázist vesz fel. Az olvadás akkor teljes, amikor az összes szilárd fázis megolvad, ezután pedig a hő további adásával a folyadék általánosabb hőmérséklete emelkedhet.

Az olvadáspont az a bizonyos hőmérséklet, amelyen a szilárd és a folyékony fázisok energia-egyensúlyban vannak adott nyomáson. Sokan használják az olvadáshő vagy olvadáshő (latensz hő) kifejezést is: ez a tömeg-egységre számított energia, amely szükséges a teljes olvadáshoz. Puhán vagy szennyeződésekkel telítve az anyagok olvadáspontja és olvadástartománya általában nem egyetlen pont, hanem egy tartomány vagy kiolvadási tartomány, például eutektikus összetétel esetén.

Különbség lehet kongruens és nem kongruens olvadás között. Kongruens olvadásnál egyetlen tiszta anyagot tekintve a szétesés közben nincs másfajta vegyi komponens kiválása; nem kongruens olvadásnál különböző összetevők észlelhetők a folyamat során. A nyomás is befolyásolja az olvadást: a hidro rendszerekben a dTm/dP arány a ΔV_fus és ΔS_fus arányától függ. Általában a legtöbb anyagra jellemző, hogy növekvő nyomás növeli az olvadáspontot, azonban a víz kivételesen alacsonyabb olvadáspontot mutat nyomás növekedésével a jeges állapotban.

Gyakorlati jelentősége számos területen megfigyelhető: fémtárgyak öntése és ötvözetek készítése, forrasztás és hegesztés, élelmiszeripari feldolgozás, valamint geofizikai és bolygótani tanulmányok, ahol a jég és más fázisok olvadása alapvető szerepet játszik. Az olvadás alapelvei nélkülözhetetlenek a tervezett hőkezelés, anyagvizsgálat és polimertermodinamikai alkalmazások megértéséhez.