olvadást

Az olvadás a szilárd anyagból a folyékony fázisba történő átmenet. Általában hő hozzáadásával valósul meg, és endotherm folyamatként írható le: energiát kell a rendszerbe vinni ahhoz, hogy a részecskék megzavarják a kristályrácsot, és szabadon mozoghassanak. A folyamat a környezet hőmérsékletétől és a nyomástól függően bekövetkezik, jellemzően az olvadásponton vagy környékén.

A fizikai mechanizmus lényege, hogy a hő hatására a kötőerők gyengülnek, a részecskék rendezettsége felbomlik, és a szilárd szerkezet átalakul folyékony állapotba. A szükséges energiát az olvadáshő (latens hő) jelöli, amely 1 kilogramm anyag megolvasztásához szükséges energiát mutatja megnyugtatóan. Tiszta kristályos anyagok esetében ez gyakran egy jól meghatározott olvadásponttal jár, míg szennyezett vagy keverékek esetében az olvadás akár szélesebb tartományban zajlik.

Az olvadás pontját befolyásolja az összetétel és a nyomás. Impurítások vagy oldatok esetén az olvadás tartományban történik, nem pedig egyetlen ponton. A legtöbb anyagnál növekvő nyomás emeli az olvadáspontot, bár bizonyos rendszerekben a nyomás ellentétes hatást is kiválthat, például jégnél.

Különleges esetként az amorf anyagok, például üveg, nem rendelkeznek éles olvadásponttal; azoknál a melegedés során a szilárd állapotból folyékony állapotba való átmenet inkább szakaszos lágyulásként jelenik meg, amit gyakran glass transitionként írnak le.

Gyakorlati jelentősége: olvadást kihasználják fémek olvasztásában, élelmiszeripari feldolgozásban és különféle anyagok formázásában, ahol a megfelelő hőmérséklet és körülmények nélkülözhetetlen a kívánt fázis eléréséhez.