olvadásponttal

Az olvadáspont a szilárd anyagban akkor jelentkező fázisátalakulás, amikor a szervezetet alkotó kristályrács feloldódik és folyékony állapot jön létre. A gyakorlati meghatározásnál általában nyomás‑1 atmoszférán belül gondolnak a tényre. Az olvadáspontot az anyag tisztasága és kristályrendszere határozza meg: tiszta, dúsan kristályos anyagoknál éles, széles körben határvonalak nélküli olvadási pont van, míg keverékek vagy szennyeződések esetén az olvadáspont tartománya szélesedik és a kezdő/ végponti hőmérsékletek eltérnek.

Jelentősége és felhasználása. Az olvadáspontot gyakran használják minőségellenőrzésre és azonosításra: a megadott olvadáspont megerősíti a vegyület identitását és minőségét, különösen gyógyszeriparban és vegyiparban. A teljes olvadási tartomány is információt ad a szennyeződések jelenlétéről és a puritásról. A pontos olvadáspont‑értékeket adatbázisokban és műszaki dokumentációkban közlik, gyakran "olvadásponttal" kifejezéssel jelölve egy adott értéket vagy tartományt.

Mérés és módszerek. A leggyakoribb módszer a kapilláris módszer, ahol kis mennyiségű mintát zárnak kapillárcsőbe, majd felmelegítik és figyelik az olvadást. Korszerűbb technika a differenciális termoszabályozású kapcsolatos eszközök (DSC), amely az olvadási hőmérsékletet és a hőmérsékletváltozásokat pontosan meghatározza. Fontos, hogy az olvadáspont értéke a nyomás és a kristályosodási forma függvényében változhat.

Típusok és jellegzetességek. Az olvadáspont lehet egyszerű, éles érték, vagy széles tartomány határértés, utóbbi jellemző keverékekre és különböző polimorf formákra. A polimorfizmus megváltoztatja az olvadáspontot: ugyanazon vegyületen belül különböző kristálykidológiák különböző olvadásponttal rendelkezhetnek.

Kifejezésmód. A magyar technikai nyelvben az olvadásponttal kifejezés gyakran jelzi, hogy egy adat egy adott olvadáspontértékkel vagy tartománnyal szerepel, például "olvadásponttal: 123–125 °C."