myofibroblasztokat

Myofibroblasztok olyan speciális fibroblastok, amelyeket a gyógyulási folyamatban a kontrakciós képesség és az alfa-simaizom-aktin (α-SMA) kifejezése jellemez. Ezek a sejtek stressz-szálakkal töltött citoplazmával rendelkeznek, és képesek a sebfelület összeszorítására, valamint a kötőszöveti mátrix szerkezetének stabilizálására a gyógyulás során.

Az eredetük gyakran többforrású. Helyi fibroblastok TGF-β1 és mechanikai feszültség hatására aktiválódnak és differenciálódnak myofibroblastokká. Egyes esetekben EMT-ből (epithelium-to-mesenchyme) vagy EndMT-ből (endothelium-to-mesenchyme), valamint pericytákból és keringő fibrocytákból származhatnak.

Fő funkcióik közé tartozik az ECM komponensek, például kollagén I és fibronectin szintézise, a sebek összekötése és a szövet remodelése. Emellett citokineket szekretálnak, és modulálják a MMP-ek és TIMP-ek egyensúlyát, ezzel segítve a gyógyulást.

Szöveti fibrosisokban a myofibroblastok hosszú ideig fennálló aktivációja fibrosis kialakulásához vezethet, például a májban, a tüdőben (idiopátiás tüdőfibrosis), a vesében, a szívben és a bőrben. A gyógyulás végén gyakran apoptózissal elpusztulnak vagy visszaalakulnak fibroblasztokká, ha a környezet ezt lehetővé teszi.

Jelzőik közé tartozik az α-SMA, vimentin és néha desmin is; markerprofiljuk átfedő lehet. A kutatások célja a TGF-β jelátvitel és a mechanikai tényezők célzott szabályozásával a fibrotikus válasz megelőzése és kezelése.