mikroservicealapú

A mikroservicealapú architektúra olyan szoftverfejlesztési stílus, amely egy alkalmazást kis, autonóm, önállóan telepíthető szolgáltatásokra bont, úgynevezett mikroszolgáltatásokra. Minden mikroszolgáltatás egy önálló üzleti funkciót valósít meg, saját adattárolóval és saját határolt kontextussal rendelkezik. A rendszer egésze a szolgáltatások közötti hálózati kommunikáción alapul, leggyakoribb formái a REST vagy gRPC alapú API-k, illetve esemény- vagy üzenetközpontú kommunikáció. A beérkező forgalom irányítását gyakran API-gateway végzi, a dinamikus telepítést és skálázást pedig konténereken (például Docker) és konténer-orchestrációs platformokon (különösen Kubernetes) valósítják meg.

Az architektúra előnyei közé tartozik a rugalmasság és a skálázhatóság, a fejlesztés és telepítés gyorsabb üteme, a technológiai sokszínűség lehetősége és a hibahatárnövelés, mivel a szolgáltatások izoláltak. Hátrányai közé tartozik az elosztott rendszerek komplexitása, különösen a végpontok közötti tranzakciók és az adatok konszisztenciája terén, a magasabb üzemeltetési és megfigyelhetőségi igények, valamint a hálózati késleltetések és hibák kezelése.

Fontos minták közé tartozik a Saga minta a hosszú folyamatok koordinálására, valamint az orchestration és choreography megközelítések a folyamatok meghatározására. Az adatok kezelése gyakran per-szolgáltatói modellben történik, ami eventual consistency-t eredményezhet. A döntéskörnyezet része a Conway-törvény értelmezése, amely szerint a szervezet szerkezete és a rendszer architektúrája összhangban áll. A mikroservicealapú architektúra tehát technológiai és szervezeti döntések összessége.