memóriahelyek

Memóriahelyek a számítógépes memóriában olyan egyedi fizikai vagy logikai cellák, amelyek adatokat tárolnak, és címekkel azonosítva érhetők el. A legtöbb modern rendszerben memóriahelyek byte-addressable módon működnek, vagyis minden cím egy egy byte-os memórihelyhez vezet. Egyes architektúrák azonban szó-alapú címzést alkalmazhatnak, ahol egy cím egy szó hosszú adatot jelent.

Minden memóriahely egy meghatározott számú biteket tárol, és a memóriabruttó kapacitása az címzettség szélességétől függ. A címsáv (address bus) és a memóriavezérlő közvetíti a hozzáféréseket a processzor és a memória között. A címzési módok és a címtartomány alapján meghatározható, hogy egy adott rendszer hány megabájt vagy gigabájt memóriát képes megcímezni.

Fizikai és virtuális memóriahelyek léteznek. Fizikai memóriahelyek a RAM, ROM vagy cache fizikai cellái. Virtuális memória esetén a szoftverek virtuális címeket látnak, amelyeket az operációs rendszer és az egységessé tett memória-kezelő egység (MMU) a fizikai címekre fordít. A virtuális címek oldalanként történő kezelésével oldaltáblák és oldalak (page tables) segítségével történik a memóriatérkép-out; a gyorsítást a TLB biztosítja. Oldalfault esetén a rendszer oldalakat tölt be a lemezről, és ez a memóriavédelmet is szolgálja a folyamatok biztonságos izolálásával.

A memóriahelyek nagysága és elérhetősége alapvetően meghatározza a számítógép teljesítményét, megbízhatóságát és skálázhatóságát. Gyakori kiegészítések közé tartozik a hibajavító és -detektáló memória (ECC) és a cache-rendszerek hierarchiája.