megolvadása

Megolvadása, vagy megolvadási folyamat, a szilárd anyag szilárd állapotból folyékony állapotba történő fázisátalakulása. Általában egy meghatározott olvadásponton történik, amely nyomástól és összetételtől függ. Tisztán kristályos anyagoknál az olvadáspont élesen meghatározható; szennyeződések vagy oldott anyagok jelenlétében az olvadás gyakran tartományban zajlik.

Az olvadás során felvett energiát olvadáshőnek vagy fúziós entalpiának nevezik. Az olvadáspont a termodinamikai egyensúly feltétele, és általában elsőrendű fázisátalakulásként írható le. A nyomás növelése a legtöbb anyagról néhány fokon belül befolyásolja az olvadáspontot, amelyet a Clapeyron-reláció ír le.

A megolvadást erősen befolyásolja az összetétel és a szennyeződések jelenléte. A tisztaság növelése általában élesebb, jól definiált olvadást eredményez; oldott anyagok jelenléte olvadáspont-eltolódást és szélesebb olvadási tartományt okoz. Ötvözetekben és eutektikus rendszerekben különösen fontos jelenség, hogy adott összetételnél a legkisebb olvadáspont mutatkozik meg, és az olvadás gyakran egy adott hőmérsékleten történik.

Különféle olvadástípusok ismertek: congruent olvadásnál a kristályból közvetlenül ugyanazt a vegyületet tartalmazó folyadék lesz, incongruent olvadás esetén pedig a folyadék összetétele tér el a kiinduló kristályétól. Gyakorlati példák közé tartozik a víz megolvadása 0 °C-on standard nyomáson, vagy télen a jég olvadása só jelenlétében, amely a fagyáspontot csökkenti. Az olvadás fontos paraméter az anyagtudományban és az iparban, például forrasztásnál, ötvözetgyártásnál és hőkezeléseknél.