megolvadást

A megolvadás a szilárd anyagok folyékony halmazállapotba való átalakulása hőhatásra. A folyamat során a részecskék közötti kötőerők részben felbomlanak, a részecskék mozgása nő, és a rendszer a szilárd fázisból folyékony fázisba kerül. A megolvadás gyakran akkor következik be, amikor elegendő energia halmozódik fel ahhoz, hogy a kötőerők sínen legyenek.

Az olvadáspont az a hőmérséklet, amelynél adott nyomáson megkezdődik a megolvadás. A megolvadás során a bevitt hő nagy része a megolvadáshő (latens hő), amely a fázisváltást szolgálja. A hőmérséklet a megolvadás alatt általában nem vagy csak kevéssé emelkedik. Az olvadáspont nyomástól és összetételtől függ: tiszta anyagoknál élesen meghatározott olvadáspont van, míg szennyeződések vagy ötvözetek esetében olvadástartomány és/vagy több fázis jelenhet meg.

Példák: a víz 0 °C-on olvad 1 atm nyomáson; a vas olvadáspontja kb. 1538 °C; ötvözeteknél gyakori az egyetlen olvadáspont helyett egy vagy több olvadástartomány vagy eutektikus összetétel.

A megolvadás fontos a feldolgozásban és az anyag-tudományban: öntés, kovácsolás, forrasztás és különféle élelmiszer-feldolgozási eljárások alapja. Ezt a folyamatot mérni is lehet, például differenciális scanning kalorometriával (DSC), amely az olvadáspontot és az olvadáshőt adja meg.