meghajtókat

Meghajtókat (meghajtók) a szó több értelemben használható. Általánosan olyan eszközöket jelentenek, amelyek mozgást vagy energiát juttatnak át egy rendszerbe. A kifejezés a mechanikai meghajtások területén gyakori, de számítástechnikai kontextusban a meghajtók általában adattároló eszközöket jelentenek, amelyek adatok tárolására és elérésére szolgálnak.

Számítógépes meghajtók közé tartoznak a belső és külső egységek. Például merevlemez-meghajtók (HDD), szilárdtest-meghajtók (SSD), optikai meghajtók (CD, DVD, Blu-ray), illetve USB flash-meghajtók. Hálózati környezetben gyakoriak a NAS-készülékek és hálózati megosztások, amelyek tárolást és hozzáférést biztosítanak. A meghajtókat gyakran különböző interfészeken keresztül csatlakoztatják, például SATA, PCIe járó NVMe, USB, SCSI vagy Fibre Channel.

Merevlemez-meghajtók mágneses adathordozóra írnak, és forgó lemezeket használnak. Különböző formátumaik léteznek, például 2,5 hüvelykes és 3,5 hüvelykes méretben. A teljesítményt befolyásolja a fordulatszám (RPM), az átviteli sebesség és a hozzáférési idő. Szilárdtest-meghajtók flash memórián alapulnak, nincsenek mozgó részeik, ezért gyorsabbak, halkabbak és kevesebb energiát fogyasztanak. Interfészeik közé tartozik a SATA és a PCIe alapú NVMe. Optikai meghajtók lézeres olvasáson alapulnak, és adatokat különböző médiumokra írnak vagy onnan olvasnak. Ebben a formátumban az adatok átviteli sebessége és a tartósság a médiumtól függ, de ma már a legtöbb feladatban háttérbe szorultak a flash-tárolások mögött.

Az ipari és automatizált rendszerekben a meghajtó kifejezést gyakran használják actuátorokra vagy meghajtásrendszerekre is. Ide tartoznak lineáris meghajtók, szervomotorok és léptetőmotorok, amelyeket mozgatásra, pozíció- és sebesség-szabályozásra használnak. A meghajtók kiválasztásánál fontos szempontok a kapacitás, sebesség, megbízhatóság, interfész és a fizikai méret.