megbénulás

Meghatározás: A megbénulás a mozgás képességének súlyos vagy teljes elvesztése egy vagy több testrészben a neuromuszkuláris rendszer zavara miatt. Lehet átmeneti vagy tartós, és érintheti csak egy végtagot vagy nagyobb területet, illetve a test felső vagy alsó részét.

Az érintet terület szerint beszélünk monoplegiáról (egy végtag), hemiplegiáról (egy testfél), paraplegiáról (alsótest) vagy quadriplegiáról (mindkét kar és láb). A bénulás lehet teljes vagy részleges (paresis), és izomtónus vagy reflexek változhatnak.

Okok között központi és perifériás okok találhatók. Központi okok például stroke, traumás agyi vagy gerincvelői sérülés, tumor vagy gyulladás. Perifériás okok közé tartozik a Guillain–Barré-szindróma, perifériás neuropátiák, poliomielitisz és különféle neuromuszkuláris betegségek. Toxikus vagy anyagcsere-okok (például mérgezés vagy elektrolit-zavarok) szintén kiválthatnak bénulást.

Jellemző tünetek a gyengeség, izomtónus csökkenése és reflexek változása; érzészavar vagy paresthesia is előfordulhat. A diagnózis felállítása során kiemelt a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat, de a központi okok kizárására képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) is szükségesek. EMG és idegvezetéses vizsgálatok segítik a helyi érintettség megítélését; laborvizsgálatok és szükség esetén CSF-elemzés is hasznos lehet.

Kezelésének módja az okától függ: sürgősségi ellátás központi okoknál, stabilizálás és a primer betegség kezelése; rehabilitáció (fizioterápia, ergoterápia) a mielőbbi funkciómegtartáshoz. A prognózis változó az ok és a sérülés mértéke szerint. Megelőzésként fontos a kockázatok csökkentése, védőoltások és a korai diagnózis/rehabilitáció.