mediációra

Mediáció (mediációra a kifejezés a magyar nyelvben gyakran a folyamat megnevezése) olyan strukturált, önkéntes vitás rendezési eljárás, amelyben egy semleges harmadik fél, a mediátor, segíti a feleket abban, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodásra jussanak. A mediáció az alternatív vitarendezés (ADR) eszköze: a mediátor nem dönt a felek helyett, hanem elősegíti a párbeszédet, feltárja az érdekeket, segít ötleteket generálni és a tárgyalást előrelendíteni.

Jellemzői közé tartozik a titkosság, a semlegesség és a többnyire önkéntes részvétel. A folyamat rugalmasabb és kevésbé formális, mint a bírósági eljárások, gyakran személyesen vagy online zajlik, és különféle vitákra alkalmazható: polgári és kereskedelmi ügyek, családjogról szóló viták, munkaügyi és közösségi konfliktusok egyaránt előfordulnak benne.

A mediáció menete általában a következő: előkészítés, közös nyitó ülés, közös megbeszélések, szükség esetén magánülések (caucusok), lehetőségek feltárása, majd a felek megállapodásának írásba foglalása és lezárása. A megállapodás csak akkor köti a feleket, ha azt írásban rögzítik.

Jogi környezete: számos jogrendszer és az Európai Unió irányelvei támogatják a mediációt a polgári és kereskedelmi ügyekben. A mediációt gyakran jogi keretek között szervezik, és előnyös lehet a felek számára költség-, idő- és kapcsolattartási szempontból.

Előnyei közé tartozik a gyorsaság, a költséghatékonyság, a felek kontrollja a megoldás felett és a konfliktusmegőrző jelleg, míg korlátai között szerepel a felek önkéntessége és az, hogy nem minden vitát lehet vagy érdemes mediálni.