maxillában

A maxilla, vagyis a felső állcsont, a koponya arc­koponyájának középső részén helyezkedik el. A két maxilla együtt alkotja a felső állkapcsot, a felső fogsort tartja, és részt vesz a szemüreg aljának és az orrüreg oldalsó falának kialakításában. A csont belsejében található az arcüregként ismert maxilláris sinus, amely kapcsolatban áll az orrüreggel és levegővel tölti meg a csontot.

Anatómiai felépítésében a maxilla corpus maxillae nevű középső része és a hozzá kapcsolódó folyamatai találhatók. A processus frontalis a homlok felé, a processus zygomaticus a járomcsont felé mutat, míg az alveolaris rész a felső fogsor fogainak helyét képezi. Az infraorbitális nyílás átjáró az ideg- és érszövetek számára a szemüreg alatti területen. A maxilla fontos szerepet játszik a szemüreg aljának és az orrüreg oldalsó falának kialakításában, és tartalmazza az alsó orrüreg felé vezető nyílásokat is.

Fejlődés és kapcsolatok szempontjából a maxilla intramembranalis képződés eredményeként fejlődik, és a laterális növekedés során a más koponyacsontokkal szoros ízesítéssel kapcsolódik. A csont két oldalról kapcsolódik egymáshoz az intermaxilláris varratban, és az emberi fej középső részének szimmetrikus tónusát adja.

Klinikai szempontból a maxillával kapcsolatos problémák közé tartoznak a maxilláris törések, melyek közül a Le Fort I–III típusok a gyakori osztályozást jelentik. Emellett a felső fogsor és az arcüreg betegségei, például arcüreg-gyulladás vagy fertőzés, valamint a fogászati implantátumok és bizonyos jóindulatú vagy rosszindulatú daganatok is érinthetik ezt a csontot. Variációk és rendellenességek ritkán, de előfordulhatnak.