járomcsont

Járomcsont (os zygomaticum) a páros arccsontok egyike, a koponya külső arcát és a szemüreg oldalsó falát formálja. Jellegzetes kiemelkedése az arc jellegzetes vonalait adja, és részt vesz a szemüreg oldalfalának kialakításában is. A csont testéből és három fő folyamatából áll: a frontális folyamattal (amely a homlokcsonttal érintkezik), a temporális folyamattal (amely a temporális csonttal képezi a járomívet), valamint a maxilláris folyamattal (amely a felső állcsonttal kapcsolódik, részt véve az infraorbitális perem kialakításában). A járomív létrejöttét a járomcsont temporalis folyamata és a temporális csont közötti ív biztosítja.

A járomcsont több ízületképző kapcsolattal rendelkezik: fronto-zygomatic suttúrán a frontalissal, zygomaticomaxillaris suttúrán a maxillával, sphenozygomatic suttúrán a szfenoidális csonttal, és zygomaticotemporal suttúrán a temporális csonttal. A csonton elhelyezkedő zygomaticofacial foramen és zygomaticotemporal foramen a hozzájuk tartozó ideg- és érrendszereket vezetik át (például zygomaticus idegek).

Funkciója közvetlenül befolyásolja az arc esztétikáját: kiemeli az arc kontúrját, hozzájárul a szemüreg oldalirányú védelméhez és a pofa izomeredésének helyéül szolgál. Izomcsatlakozásai közé tartozik a m. zygomaticus major és minor, valamint a m. masseter. Fejlődése intramembranalis oszifikációval történik; élettani fejlődése során az osztódásokból fokozatosan alakul ki. Klinikai szempontból a járomcsont törése gyakori a középf facial trauma során (zygomaticomaxillaris komplex törés), amely infraorbitalis idegének érintettsége esetén zsibbadást okozhat.