makroökonómiában

Makroökonómia a gazdaságtudomány azon ága, amely a gazdaság egészére vonatkozó jelenségeket vizsgálja. Nem csak egyes piacok működését, hanem az országos összteljesítményt, a fogyasztói és beruházási keresletet, a munkaerő-piaci folyamatokat, az árszínvonal alakulását, a költségvetést és a külkereskedelmi kapcsolatok összefüggéseit elemzi. A fő makroökonómiai mutatók közé tartozik a bruttó hazai termék (GDP), a munkanélküliségi ráta és az infláció mértéke, valamint a gazdasági növekedés üteme.

Az aggregált kereslet és aggregált kínálat, a pénz és a kamatláb szerepe, a konjunktúra és a potenciális kibocsátás a központi gondolkodási területek. Különböző elméleti irányzatok formálták a tudományt: klasszikus és neoklasszikus, Keynesiánus, monetarista, illetve új-k Keynesiánus megközelítések. A modellezésben gyakran használnak AD-AS keretrendszert, IS-LM modellt és a Phillips-féle kapcsolatok mellett a hosszú távú növekedés modelljeit, például a Solow-modellt.

Politikai eszközök közé tartozik a fiskális politika (kiadások és adók), a monetáris politika (központi banki intézkedések, pénzkínálat és kamatok) és a devizapiaci/pénzügyi politikák koordinációja. Nyitott gazdaságokban a nemzetközi kapcsolatok, a külső egyensúly és a valutaárfolyamok szerepe is döntő lehet. A makroökonómia célja az infláció alacsonyan tartása, a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés stabilizálása, valamint a hosszú távú jólét fokozása.

Modern kutatások közé tartozik a nyitott gazdaság makroökonómiája, a bizonytalanságok és várakozások szerepének vizsgálata, a macrofinancial kapcsolatok elemzése és a digitális gazdaság hatásainak feltárása. Kritikák gyakran felhívják a figyelmet a multiplikátorok bizonytalanságára, időlagosságokra és a politika hatékonyságának feltételeire.