makroökonómiája

Makroökonómia a gazdaságtudomány azon ága, amely a gazdaság egészére kiható jelenségeket és összefüggéseket vizsgálja. Központi tárgya a gazdaság teljesítménye aggregált mutatókkal mérve, például a bruttó hazai terméknek (GDP), a munkanélküliségnek, az inflációnak, a beruházásoknak és a fogyasztásnak a kapcsolata, valamint a gazdasági növekedés üteme és a konjunktúra alakulása. A makroökonómia megkísérli feltárni, hogyan hatnak ezek a tényezők egymásra és hogyan reagál a gazdaság a belső és külső sokkokra.

Az alapfogalmak közé tartozik az aggregált kereslet és aggregált kínálat, a monetáris és fiskális politika hatása, valamint az infláció és a munkanélküliség közötti összefüggések. A terület rövid távú ciklikusságokra és hosszú távú növekedésre egyaránt összpontosít, és különböző modellekkel közelíti meg a gazdasági folyamatokat, például az IS-LM, az AD-AS kereteket vagy a DSGE-modelleket.

A makroökonómia politikai alkalmazásai közé tartozik a monetáris politika, amely a központi bank kamatlábainak és pénzkínálatának alakításával igyekszik stabilizálni az inflációt és a foglalkoztatást, valamint a fiskális politika, amely állami kiadásokkal és adóztatással hat a keresletre. Nyitott gazdaságokban jelentős a devizapolitika és a külkereskedelmi marginok szerepe is.

A terület történetileg J. Maynard Keynes hatására erősödött meg a 20. század közepén; azóta több irányzat formálta, így a klasszikus, monetarista és újklasszikus megközelítések, illetve a növekedéselméletek. Ma a makroökonómia interdiszciplináris terület, amely a gazdasági növekedést, a munkavállalói és inflációs dinamikákat, a pénzügyi stabilitást és a gazdaságpolitikai döntések megalapozását vizsgálja.