magatartásokat

Magatartásokat a magatartás vagy viselkedés sokféle megnyilvánulását jelentik, az élőlények környezetükre adott válaszként megnyilvánuló cselekvések, reakciók összessége. A szó a magyar nyelvben a viselkedés fogalmának többnyire egyes vagy többes számú formáit is jelöli; magatartásokat kifejezheti például különböző viselkedési megnyilvánulások egymástól eltérő példáiként.

A magatartások vizsgálata a pszichológiában, etikológiában és a szociálpszichológiában is központi. A kutatók gyakran különbséget tesznek a belső (kognitív, érzelmi) állapotok alapján megnyilvánuló és a külső, látható cselekedetek között. A magatartásokat lehet osztályozni például reflexszerű–szándékos, veleszületett–tanult, adaptív–pathológiás, valamint egyéni vagy társas viselkedések szerint. Például reflexek, szándékos cselekvések, tanult szokások vagy társas interakciók során megnyilvánuló magatartások sorolhatók ide.

Feltételezett meghatározói között szerepelnek a biológiai tényezők (agyi mechanizmusok, hormonok), a kognitív folyamatok és motivációk, valamint a társas-kulturális környezet és normák. A magatartások fejlődése időben változhat, és erősen függ a korai tapasztalatoktól, a tanulástól és a kontextustól.

A magatartások mérésére különféle módszerek használatosak, például megfigyelés, viselkedés-kódolási rendszerek, kísérleti vizsgálatok és önbecslő kérdőívek. A megközelítések eltérőek a magatartások értelmezésében és az etikai kérdések kezelésében.

Különböző elméleti kereteket alkalmaznak a magatartások megértésére, például a behaviorizmus, a kognitív pszichológia és a szociál–tanulás elméletek. A mindennapi gyakorlatban a magatartások vizsgálata segít az oktatásban, a munkahelyi szervezetfejlesztésben, klinikumban és társadalomtudományokban.