meghatározói

Meghatározói, vagy determinatives, a nyelv egyik zárt szófaját képezik, amely a főnevet kísérve meghatározza annak referenciáját vagy határozottságát. Fő feladatuk, hogy azonosítsák, melyik konkrét dologról beszélünk, illetve mennyiségi vagy szemléleti viszonyt jelezzenek a főnévhez. Gyakran a névszói szerkezet előli határozott soraihoz társulnak, és előtagként vagy összetett determináns részeként jelennek meg.

A magyar nyelvben a meghatározói közé tartoznak például a határozott és határozatlan jelölést hordozó elemek, a mutató névmásokból (előtagokkal együtt használt ez/az formák), a birtokos meghatározók (például az én, a te, a mi előtagokkal), valamint a szám- és mennyiségkifejező szavak (egy, kettő, minden, néhány) és a bizonyos közeli vagy távoli viszonyt kifejező demonstratívok. A határozott névelő a, az általában a főnév definiteness-ét jelöli; az indefinitetességet gyakran szám- vagy névmásos elemekkel, illetve a környezet jelölésével fejezik ki. Előfordul, hogy a meghatározói többnyire közvetlenül a főnév előtt állnak (minden könyv, ez a könyv, az én házam).

Funkciójuk más személyek és tulajdonságok leírására szolgáló melléknevektől független: a referenciálás módját, a bizonyosság mértékét és a mennyiséget is meghatározzák. A meghatározók számos nyelvben elválasztott vagy részben összefonódó szófaj, amelyet a grammatika determinánsok vagy meghatározó szavak néven említ. See also: determiners, articles, demonstratives, possessives, numerals.