magasságtérkép

Magasságtérképnek nevezzük az olyan térképi adatot, amely egy adott terület minden ponthoz hozzárendelt magasságértéket tartalmaz. Gyakran raszteres formában tárolják, ahol a cellánkénti érték a földfelszín magasságát adja meg. A magasságtérképek két fő típusa létezik: a DEM (digitális domborzatmodell), amely a terep talajszintjét tükrözi, és a DSM (digitális felszíni modell), amely a felszín feletti akadályokat is figyelembe veszi.

Az adatgyűjtés forrásai között szerepel a LiDAR-szkennelés, a fotogrammetriai felmérés, a radar interferometria (InSAR), továbbá nyílt adatok, például a SRTM vagy az ASTER GDEM. Napjainkban gyakran alkalmaznak drónokkal készült felvételek alapján generált magasságadatokat is. A leggyakoribb formátumok közé tartoznak a GeoTIFF és az ASCII Grid raszterformátumok georeferenciával ellátva.

Az előállítás és a feldolgozás során a nyers adatok georeferálása és a koordináta-rendszerek egyeztetése történik, majd raszteres vagy vektoros reprezentációban jelenik meg. A DEM/DSM előállításához gyakran alkalmaznak szűrést, interpolációt és hidrológiai kondicionálást, például a mélyedések feltöltését a vízfolyások helyes modellezéséhez.

Alkalmazási területek közé tartozik a hidrológia (árvízmodellezés), terep- és várostervezés, útvonaltervezés, földtani és környezeti vizsgálatok, valamint telekommunikációs és építőipari projektek. A magasságtérkép segíti a domborzat elemzését és a digitális területrendezést, de pontossága függ a forrásoktól, a felbontástól és a használt modell típusától.

Korlátai közé tartozik, hogy a növényzet vagy városi fedettség miatt adatokban hiányok és hibák jelentkezhetnek; a vertikális és horizontalis felbontás határozza meg a részletességet; a magasságreferencia (ellipsoidal vs. geoid) és az időbeli változások is befolyásolhatják az értékeket.