fotogrammetriai

Fotogrammetriai egy tudományág és módszertan, amely a fényképekből származó mérhető geometriai adatok és 3D információk előállítására törekszik. A lényeg a több, egymásra épülő felvétel közötti parallaxis felhasználása, amely lehetővé teszi a tereptárgyak pontos méretezését és háromdimenziós lefedését. A folyamat során a képeket térbeli helyzetükbe állítják (orientáció), majd az eltérő felületek közötti geometriát rekonstruálják.

A fotogrammetriai rendszerek fő ágai a légi fotogrammetria és a közeli tartományú fotogrammetria. A modern fotogrammetria digitális szenzorokra épül, és szoftveres rekonstrukcióval dolgozik: belső orientációs paraméterek meghatározása, külső orientáció (helyzet és irány) rögzítése, majd a csomagok összehangolásával és sűrítésével pontfelhőket, hálókat, ortofotókat és digitális domborzatmodelleket (DSM/DTM) hoznak létre.

Történetileg a fotogrammetria a 19. században az Aimé Laussedat munkáival indult, a légi fotogrammetria pedig a 20. században vált kiemelten fontossá térképészetben és haditudományban. Ma a módszer széles körben alkalmazott térinformatikai feladatokban: térképezés, építészet és kulturális örökség dokumentálása, erdőgazdálkodás, várostervezés és GIS-alapú 3D modellek készítése.