mágnescsíkleolvasók

mágnescsíkleolvasó (magyarul: mágnescsíkleolvasó vagy mágnescsík-olvasó) olyan berendezés, amely elektromágneses mezőt használva menti és képes azonosítani a mágneses csíkon tárolt információkat. A mágnescsíkkal ellátott lappak, kártyák vagy adatjegyek úgy hívhatók tovább, hogy a mágneses vonatúra lejátszódik, miközben a leolvasó felbontja a rövid vagy hosszú vagyonciklusokat, amelyeket bitként ad információ. A leolvasók működésére különféle technikákat használnak, többek között a fém-rozsdamentes elektrodák által generált hőmérsékletváltásokkal, vagy a duto nekúcsorgodásával kialakított elektromos jelekkel.

A mágnescsíkleolvasók elsődleges előnye a megbízhatóság és a viszonylag alacsony költség. Alkalmazási területek közé tartoznak a pénztárgépek, a bankkártya-olvasók, tulajdonjog-szabályozó rendszerek és a személyazonosítási eszközök. Az elektronikus kereskedelmi megoldások korai szakaszában számos szolgáltatás a mágnescsíkot használta fizetések és engedélyek kezelésére, mielőtt a RFID és a NFC technológiák széles körben elterjedtek volna.

A mágnescsíkleolvasók fejlesztése több újítást is hozott: az 1970-es években a nyitott végű keskeny vonal (type A) bevezetése után a származó szabványok, mint a ISO/IEC 7810, meghatározták a kártya méretét, a csíkszépítést és a mágneses szintet. A modern rendszerek a digitális feldolgozási szabványok és a biztonsági protokollok által meghatározott precíz adatyamítást igénylik.

Taviorhatást jelent a fizetési tranzakciók terén, mivel a mágnescsík által biztosított információ könnyen olvasható valamint nem igényel fehérítő tanúsítványt, ám a mágneses adatok sérülésének védelme meglehetősen szűk kávés. Ennek eredményeként az iparág egyre többször váltott modern, chip alapú és, időnként, biometrikus azonosítási megoldások használatára, de a mágnescsíkelolvasók továbbra is egy költséghatékony és birtokősek szüke, széles körben jelen van a mindennapi tranzakciókban.