légzésritmust

Légzésritmus a belégzés és a kilégzés időbeli elrendeződése, az ismétlődő légzéssorozatok mintázata. A fogalom magába foglalja a belégzések és kilégzések közötti időközök szabályosságát, a légzések közti arányt, és részben a teljes mintázat gyakoriságát is. Ez együtt értelmezendő a légzéssebességgel (perctérfogat) és a légzés mélységével.

Nyugalmi állapotban az egészséges felnőttnél a légzésritmus általában szabályos és nyugodt; ezt gyakran eupnénak nevezik, és tipikusan 12–20 légzés/perc körüli. Az életkor és az állapot befolyásolja a ritmust: gyerekeknél gyorsabb, sportolóknál vagy mély relaxációs gyakorlatok közben pedig módosulhat a szabályosság.

Kóros vagy változatos mintázatok közé tartozik például a tachypnoe (gyors, de gyakran szabályos ritmusú légzés), a bradipnoe (lassú légzés), illetve az apnoe (rövid időszakokra nincs belégzés). Bizonyos mintázatok patológiás állapotokra utalhatnak, például a Cheyne–Stokes-mintázat periodikus vagy crescendo-decrescendo légzés és apnoés szakaszokkal, általános súlyos szervi károsodásoknál; a Kussmaul-légzés pedig mély, nehezített belégzést jelent metabolikus acidózis esetén.

A légzésritmust az agytörzsi légzőközpontok (medulla és pons) szabályozzák, amelyek kemoreceptorok (CO2, H+) és egyéb szenzorok információi alapján módosítják a mintát. Tudatos beavatkozások, érzelmi állapotok és környezeti hatások is képesek ideiglenesen módosítani a ritmust.

Klinikailag a légzésritmust megfigyeléssel, lélegzésszám kiszámításával és szükség esetén légzéskapacitás-, illetve kilégzési mechanika vizsgálatával értékelik. Eszközös módszerek közé tartozik a capnográfia, spirometria és polysomográfia. A ritmus rendellenességei hozzájárulhatnak diagnózishoz légzőszervi, neurológiai vagy anyagcsere-betegségekben.