kemoreceptorok

A kemoreceptorok olyan érzékelő rendszerek, amelyek kémiai anyagok koncentrációváltozásait érzékelik a szervezet belső környezetében, és ennek megfelelően befolyásolják a légzést és más élettani válaszokat. Legfontosabb ingerüket a vérgázok— különösen a szöveti és artériás oxigén (PO2), szén-dioxid (PCO2) és a vér pH-értéke— képezik. A kemoreceptorok szerepe döntő a légzés homeosztázisában és a test sav-bázis egyensúlyának szabályozásában.

Perifériás kemoreceptorok

A perifériás kemoreceptorok fő elhelyezkedése a carotis testekben (carotis testek, glomulus karotikusok) és az aortaív bollónjai (aortai testek). A carotis testek a legérzékenyebbek a vér oxigénszintjének esésére: hypoxémiában a glomus sejtek depolarizálódnak és neurotranszmittereket bocsátanak ki, amelyek a glossopharyngealis IX-es agyideg útján a nyúltvelő respiratory központjába továbbítják a jeleket. Az aortai testek hasonló módon érzékelik a vér oxigénszintjét, de szerepük általában kiegészítő a carotis testekéhez. A perifériás kemoreceptorok egyrészt az artériás PO2, másrészt a vér pH- és PCO2-értékeire is reagálnak, bár elsődleges ingerületük az oxigén csökkenése.

Központi kemoreceptorok

A központi kemoreceptorok a nyúltvelő ventrolaterális felszínén helyezkednek el, és főként a koponyán belüli csatornákon át az agyszövetbe jutó CO2 által módosított CSF pH változására reagálnak. Mért lépésük a légzés fokozása, amikor a CO2 szint emelkedik és a CSF savasabbá válik. A központi kemoreceptorok kevésbé reagálnak közvetlenül az artériás PO2-re, a légzésválaszukat inkább a CO2-szint változása modulálja.

Fiziológiai válasz és klinikai megfigyelések

A kemoreceptorok összehangolt működése fokozza a ventilációt, ha nő a CO2-szint vagy leesik az oxigén, és így biztosítja a vérgázok és a sav-bázis állandóit. Krónikus hypoxémia esetén a carotis testek érzékenysége fokozódhat, a hosszú távú CO2-retenció pedig a központi és perifériás receptorok beállítódásának módosításával járhat. Klinikai szempontból kiemelten fontos a kemoreceptorok zavara vagy működésének megváltozása olyan állapotokban, mint COPD, alvási apnoe vagy bizonyos paragangliomák, amelyek a carotis testek környékén alakulnak ki.