látóvonalak

Látóvonalak olyan egyenes vonal, amely az észlelőpont és a célpont között húzódik, és amelyen keresztül közvetlen látás vagy érzékelés lehetséges. A látóvonal létezését csak akkor tekintjük fenn állónak, ha a vonalon nincs akadály, például domborzat, épület vagy sűrű növényzet. A fogalom alapvető a megfigyelés, felmérés és a jelátvitel szempontjából, mivel a célpont láthatósága vagy a jel közvetlen értelemben vett átvitele ezen a vonalon múlik.

Alkalmazások: A látóvonal-elemzéseket a terep- és földmérésben, valamint telekommunikációban és adó-vevő elhelyezésnél használják, továbbá várostervezésben és architektúrában a kilátás, a nappali világítás és a lefedettség becsléséhez. Rádióhálózatok tervezésekor különösen fontos a közvetlen vonal, mert a jel erőssége és minősége részben a látóvonaltól függ.

Módszertan: A látóvonal meghatározásához digitális domborzat- vagy felszínmodelleket használnak, és megvizsgálják, hogy az észlelőpont és a célpont között akadály-e; a folyamat során figyelembe veszik a Föld görbületét és a légkör refrakcióját. Rádiókommunikáció esetén a jel továbbítását a Fresnel-zóna határozza meg; a vonal és a környező zóna egymásra hatása befolyásolhatja a vételt. A horizont távolságának becslése hasznos kiindulópont lehet: d ≈ 3.57 sqrt(h) km, ahol h a megfigyelő magassága méterben.

---