láthatósága

Láthatóság, vagy láthatósága, a tárgyak vagy részletek észlelhetőségének mértéke távolságban. Jelentése lehet fizikai- és szemmel látható észlelésre épülő, vagy érzékelőkkel mérhető. A kifejezés a tudományos, technológiai és hétköznapi szókincsben egyaránt használatos.

Fizikai értelemben a láthatóság a fény útján történő észlelés eredménye: a megvilágítás, a kontraszt és a levegőben lévő részecskék (porszemek, köd, smog) elnyelése és szóródása határozzák meg. A megfigyelő szemészete és a környezeti feltételek (fényerő, árnyékok) szintén befolyásolják, így a láthatóság időben és helyben változó jelenség.

Meteorológiában a láthatóság gyakran horizontális láthatóságként értelmezett: a legnagyobb távolság, amelyen egy fixen elhelyezett, jól észlelhető célpont megkülönböztethető egy fényes hátter mellett. Mértékegység általában kilométerben vagy mérföldben adható meg. Mérési módszerek közé tartozik a személyes megfigyelés, valamint eszközös módszerek, például transmisszométer vagy forward-scatter mérő alkalmazása. Ezek az értékek alapvetők az időjárási előrejelzésekben és a közlekedésbiztonságban.

Közlekedésben és közbiztonságban a láthatóság fontos korlátozó tényező: köd, eső, hó, levegőszennyezés határozzák meg, hogy milyen távolra lehet biztonságosan látni. Társadalmi kontextusban a láthatóság a reprezentáció és az észlelhetőség mértékére utalhat, például egy csoport vagy téma nyilvános megjelenésére és láthatóságára a médiában és közéletben.

Összességében a láthatóság összetett fogalom, amely a környezeti feltételektől és a megfigyelő átélésétől függ, és számos területen szolgál alapvető mérőszámként.