lysosóm
Lizoszóma egy membránnal határolt sejttest, amelyben savas hidrolázok bontják a makromolekulákat. A működéshez szükséges környezet savas, tipikus pH-ja körülbelül 4,5–5,0. Ezek az enzimek felelősek a fehérjék, lipidek, szénhidrátok és nukleinsavak lebontásáért a sejten belül.
Felépítés és eredet: a lizoszómák az endomembrán rendszer részei. Az enzimek az endoplazmatikus retikulumban szintetizálódnak proenzimek
Fő funkciók: lebontják az endocitózissal bejutott anyagokat, valamint autofágia útján keletkező saját sejtalkotókat és szerkezeteket. A
Immunológiai szerep: részt vesz az antigénfeldolgozásban és az MHC II-alapú antigen prezentációban, ami fontos a nyitott
Patológiák: lizoszomális tárolási betegségek akkor alakulnak ki, amikor egy adott hidroláz hiánya miatt a specifikus szubsztrátok
Felfedezés: Christian de Duve 1955-ben izolálta a lizoszómát; a felfedezésért 1974-ben Nobel-díjban részesült.