lizoszómával

Lizoszómák olyan membránnal határolt sejtszervok, amelyek a sejt belső bomlási folyamataiban játszanak központi szerepet. Bennük savas hidrolázok találhatók, amelyek felelősek a fehérjék, lipidek és nukleotidok bontásáért. A lumen savas környezetét a V-ATPase protonpumpa tartja fenn, és a membrán fehérjéi, például LAMP-1 és LAMP-2, a stabilitást és a működést segítik.

Kialakulásuk és szerkezetük szempontjából a lizószómák nagyrészt a Golgi-készülékből származó endoszómák útján jönnek létre. A luminalis pH fenntartását és a belső enzimek védelmét különböző fehérjék, valamint a membránhoz kapcsolódó komplexek biztosítják. A belső tartalom gyorsan rezonálható és adaptálható a sejt igényeihez, például az endocytózis során felvett anyagok bontásakor.

Fő funkcióik közé tartozik a sejten belüli bomlás és anyagcsere-folyamatok támogatása. Lebontják a felvett molekulákat endocitózissal és fagocitózissal, feldolgozzák a megöregedett vagy károsodott sejtalkotókat, és részt vesznek az autofágia végrehajtásában is. Autofágia során autofagoszómák fúziója következtében autolysoszómát képeznek, amelyben a tartalom lebomlik és reciklálódik.

Klinikai vonatkozásokban a lizószomális funkciók hiánya lizószomális tárolási betegségekhez vezethet, például Pompe-kór, Gaucher-kór vagy Tay-Sachs-kór. Emellett a lizószómák szerepet játszanak a sejtanyagcsere és a növekedési jelzések mechanizmusában, például az mTORC1 útvonal érzékelésében, hozzájárulva a sejtek anyagcsere-egyensúlyához és az életkorral összefüggő folyamatokhoz.