könyökhajlítás

Könyökhajlítás, vagy flexió, a könyökízület hajlító mozgása, amely során a felkar és az alkar közötti szög csökken. A normális aktív és passzív flexió kb. 0–140–150 fok között mozog, míg az extenzió 0 fok körüli vagy enyhe hyperextenciával ér véget. A mozgásért a humero‑ulnár és a humero‑radialis ízületek együttműködése felelős, és a tricepsz antagonista szerepet játszik a hajlítással szemben.

A könyökhajlítást több izomcsoport végzi. A fő hajlítók közé tartozik a biceps brachii (különösen az úgynevezett supinált alkar esetén), a brachialis és a brachioradialis. A mozgásért felelős idegek közé tartozik a musculocutaneous ideg a biceps és a brachialis beidegzéséért, illetve a radiális ideg a brachioradialis esetében. A könyék stabilitását a kül- és belső könyökszalagok, valamint az annularis ligamentum biztosítják.

A mozgás méréséhez gyakran goniométert használnak. A beteg általában ülő vagy fekvő helyzetben van, a felkar a test mellett, az alkar neutrális vagy szupinált helyzetben; a mérő-tengely a könyök környékén található, a középpont a laterális epicondylusnál. A mért érték a maximális hajlítás eléréséig történik.

Klinikailag a könyökhajlítás alapvető mindennapi tevékenységekhez, például kéz a szájhoz emeléséhez és tárgyak felemeléséhez szükséges. Sérülések vagy gyulladások után gyakori a mozgástartomány helyreállítása fizikoterápiában és rehabilitációban.

---