kontrakciója

A kontrakciója az izmok feszültségképződésének és gyakran rövidülésének folyamata. A vázizomzat kontrakcióját neuralis ingerület váltja ki: a motoros neuronból kiinduló impulzus a neuromuszkuláris szinapsisra érkezik, ahol acetilkolin szabadul fel és továbbítja az ingerületet az izomrost sejtmembránjára. Ennek hatására a szarkoplazmatikus retikulum Ca2+-ionokat szabadít fel, ami a troponin-tropomyozin komplex elmozdulását okozza és hozzáférést biztosít az aktin szálakaktív helyeihez. A myosin fej ATP hidrolízisével mozgást végez, kereszt-hidak képződnek az aktin és myosin között, ezáltal az izom összehúzódik. A Ca2+ visszaszorulása után a kapcsolódások elengednek, a kontrakció leáll, és a relaxáció következik.

Kialakulásának dinamikája alapján beszélhetünk izomkontrakciók két fő típusáról: izotóniás és izometrikus kontrakciók. Izotóniás kontrakciók során az izom hossz változik, lehet koncentrikus (rövidülés) vagy excentrikus (hosszabbodás). Izometrikus kontrakció során a feszültség nő, de az izom hosszúsága változatlan. A kontrakciók szabályozását az idegi impulzusok mellett különböző izomtípusok és sejtalkotóik, például a cardiacus és smooth izmok egyedi szabályozási mechanizmusai is befolyásolják.

Energia- és fáradási szempontból a kontrakciója ATP-igényes folyamat, amely perfúziót, oxigénellátást és glikogén/ATP-állományokat igényel. edzés hatására az izmok alkalmazkodnak: nő a mitochondriális sűrűség és a kontrakció hatékonysága, nő a pre- és post-szinaptikus kontroll, valamint a neuromuszkuláris kapcsolatok dinamika.