kogníciót

A kogníció a mentális folyamatok összessége, amely során élőlények információt észlelnek, értelmeznek, tárolnak és felhasználnak. A kifejezés latin eredetű: cognitio, ismeretszerzés; a modern megközelítés a megismerés széles spektrumát foglalja magába, a szenzoros észleléstől a magas szintű gondolkodásig.

A kogníció magában foglalja a percepciót (észlelést), figyelmet, memóriát, nyelvet, problémamegoldást, gondolkodást, döntéshozatalt, tanulást és kreativitást. Ezek az összetevők kölcsönhatásban dolgoznak: a figyelem szelektálja a beérkező információkat, a perceptuális folyamatok értelmezik az ingereket, a memória kódolja és visszahívja az információt, a nyelv pedig kifejezést és gondolatátvitelt tesz lehetővé.

A kogníciót több diszciplínában vizsgálják: a kognitív pszichológia, a kognitív tudományok, a neurotudomány és a filozófia, valamint a számítástechnika hozzájárulásaival. A kutatások gyakran kísérleti módszereket és neuroimaging technikákat (például fMRI, EEG) alkalmaznak, és számítógépes modellezéssel írják le a mentális folyamatokat.

A kogníció szerepe mindennapi tevékenységekben, oktatásban, technológiában és klinikai alkalmazásokban is jelentős. Témái közé tartoznak a megismerési torzítások, a tanulási és emlékezeti folyamatok, a nyelvi képességek és a tudatosság viszonylag tisztázatlan összefüggései.