klónozás

Klónozás olyan biotechnológiai eljárások összessége, amelyek során genetikai azonos vagy nagyon hasonló másolatokat hoznak létre élőlényekből, sejtekből vagy szövetekből. A terület két fő irányba oszlik: reproduktív klónozás (élőlény másolata) és terápiás klónozás (sejtek és szövetek replikálása a kutatás és gyógyítás céljára).

A leggyakoribb módszer a somatikus sejtmag-transzfer (SCNT): egy felnőtt sejt magját egy enukleált peteletbe ültetik, amelyből a magot levették, majd az embrionót beültetik. A reprogramozás másik útja: izom- vagy bőrsejtek pluripotens sejtekké történő visszaalakítása (iPSCs). Növényeknél klónozás gyakran vegetatív szaporodás vagy szövetkultúra eredménye.

A történet legismertebb mérföldköve Dolly juh klónozása volt 1996-ban, amely felnőtt sejtből származó maggal jött létre. Ettől kezdve több élőlény klónozása történt, ám a reproduktív klónozás technikailag és etikai okokból nem széles körben alkalmazott.

Az alkalmazások közé tartozik a genetikai kutatások elősegítése, betegségek modellálása és gyógyszerfejlesztés, valamint sejtek és szövetek regeneratív gyógyítása. Állattenyésztésben és mezőgazdaságban a klónozás a kívánt genetikai tulajdonságok megőrzését segítheti; növényekben pedig a genetikailag azonos példányok gyors előállítása gyakori.

Etikai és jogi kérdések közé tartozik a reproduktív emberi klónozás tilalma vagy szigorú korlátozása, a biztonság, jólét és társadalmi hatások mérlegelése. Az országok eltérően szabályozzák az embrionális kutatásokat és a klónozás alkalmazásait.

Technikai korlátok: alacsony hatékonyság, fejlődési rendellenességek kockázata és epigenetikus reprogramozás nehézségei, amelyek miatt a gyakorlat gyakran költséges és korlátozott. Összegzés: a klónozás fontos kutatási terület, amely lehetőséget ad a biológiai ismeretek bővítésére, ugyanakkor etikai és társadalmi kérdések miatt szigorúan szabályozott.