kloroplasztiszok

A kloroplasztiszok a növények és algák fotoszintetizáló zöld színtestei. Kettős membránnal határolt szervidegek, belsejükben a stroma található, amelyben a Calvin-ciklus zajlik, és egy thylakoidmembránrendszer, amelyen a fényreakciók történnek. A thylakoidmembránokat gyakran grana nevű tömbökbe csoportosuló membránhártya-réteg alkotja. A pigmentek közül a legfontosabb a klorofill a és b, továbbá karotinoidok, melyek a fényenergiát gyűjtik és védik a fotobomlástól.

A fotoszintézis két fő részből áll: fényreakciók a thylakoid membránjain, amelyek ATP-t és NADPH-t termelnek, és a stroma területén zajló Calvin-ciklus, amely a szén-dioxid felhasználásával szervetlen cukrokat, például glükózt állít elő. A kloroplasztiszok e folyamatok során keletkező vegyi energia és redukáló erők fő helyszínei; egyben az oxigén keletkezésének forrásai is, amelyet a légkörbe szabadítanak fel.

A kloroplasztiszok saját genetikai információval rendelkeznek: körkörös DNS-sel és 70S típusú riboszómákkal, és képesek önállóan osztódni. Így részben autonóm módon működnek, bár a sejtmagkal és a citoplazmával szoros kölcsönhatásban vannak.

Elterjedésük minden növényben és algában alapvető, míg az állatokban és a gombákban általában nincsenek jelen. Az endoszimbionta elmélet szerint a kloroplasztiszok egykor egy fotoszintetizáló cyanobacteriumtól származnak. Bizonyos növényi sejtekben különböző plastidtípusok találhatók, például amiloplaztiszok a keményítő tárolására, elaioplaztiszok a lipidek, kromoplaztiszok a pigmentek tárolására.