kismedencében

A kismedence (kisebb medence) a medenceüreg alsó része, amelyet a csípőcsontokból álló csontos keret határol: elöl a pubis, oldalról az innominátumok, hátul pedig a keresztcsont és a farkcsont. A medencefenék alul zárja le. A kismedencébe tartozó szervek helyzete és elrendezése nemi adottságoktól függően változik, és a hashártya elhelyezkedése is ettől függően alakul.

A kismedencében találhatók a húgyhólyag és a végbél, valamint a belső nemi szervek. Nőknél a méh, a petevezetékek és a petefészkek, továbbá a hüvely; férfiaknál a húgyhólyag és a prosztata, valamint ondóhólyagok helyezkednek el. Mindkét nemnél a kismedencét körülvevő izmok és kismedencei idegek, valamint a belső érrendszer adja a környezetet.

A hashártya a kismedencében bizonyos kapcsolatrendszereket hoz létre: a nőknél a végbél és a méh között a rectouterinast (Douglas-tasak), a férfiaknál a végbél és a húgyhólyag között a rectovesicalis tasakot alakítja ki. Ezek a tasakok fontosak a klinikai diagnózisban és a képalkotásban.

A kismedence kiemelten fontos terület a nőgyógyászatban, urológiában és kolorektális diagnosztikában. Gyulladások, jó- és rosszindulatú daganatok, endometriosis, prolapsus és egyéb kórképek fordulhatnak elő benne. Képalkotásban elsődleges eszközök a transzvaginális és transzabdominális ultrahang, MRI és CT, szükség szerint endoszkópos vizsgálatokkal kiegészítve. A kifejezés, hogy „kismedencében”, valaminek e területen található elhelyezkedésére utal.