kicsapódásával

Kicsapódás vagy csapadékképződés olyan folyamat, amely során egy oldatból szilárd fázis válik ki és kiválik az oldatból. A jelenség leggyakoribb formája az oldott ionokból vagy molekulákból képződő oldhatatlan salt kiválása, de előfordulhat fizikai okokból is, például ép úgy, hogy az oldat telítettsége meghalad egy adott szolubilitási határt. A kicsapódás alapja a hígítás vagy a körülmények változása következtében bekövetkező telítettség-növekedés, amely túllépi a solubility product (Ksp) értékét, vagy megváltozik a rendszer pH-értéke, hőmérséklete és ionerőssége.

A kicsapódás két fő útja létezik: kémiai csapadék, amikor az oldott ionokból nehezen oldható só képződik; és fizikai vagy termodinamikai kicsapódás, amely supersaturation és nucleation révén jön létre. A csapadék mérete és kristálytípusa a további növekedéssel alakul, és a környezeti feltételek – pH, hőmérséklet, ionerősség – befolyásolják a kicsapódás sebességét és minőségét.

Jelentős szerepe van a víz- és szennyvízkezelésben, a vizek lágyításában és a szennyezők eltávolításában, például foszfor vagy nehézfémek precipitálásában adalékanyagokkal. Száraz és nedves technikákkal történő szeparáció során a csapadékot általában filtrálással vagy ülepedéssel választják el. Kicsapódás gyakorlati példái közé tartozik az AgCl keletkezése az Ag+ és Cl− oldatával való keveréskor, illetve Ca2+ és CO3^2− reakciójából képződő CaCO3 csapadék.