kibontakozás

Kibontakozás a jelenségek, események vagy folyamatok megjelenését, előtörését és kibontakozását jelöli. A szó eredetileg a bontásból származik, a kibont- igével és az -ás képzővel, és a belső, rejtett állapotból való fokozatos külsővé válást fejezi ki. Gyakori a dinamikus, eseményközpontú leírásokban.

Irodalmi használatban a kibontakozás a cselekmény vagy a karakterek motivációinak fokozatos felmerülését, a témák alakulását, illetve a fordulatok kibontakozását írja le. A történet szerkezete ilyenkor a kezdeti bizonytalanságból a konfliktus kirobbanásáig vagy a megoldás felé terelődik, és a végkifejlet felé halad.

A társadalomtudományokban és a történetírásban a kibontakozás a hosszú távú folyamat megnyilvánulását jelentheti, például egy gazdasági válságból kinövő növekedés, egy reformfolyamat megvalósulása vagy egy politikai átalakulás fokozatos elmélyülése. Olykor a kibontakozás dinamikája a változás gyorsulását vagy egy paradigmaváltás előkészítő szakaszát is jelentheti.

Jellemzően a kibontakozás kifejezés dinamikus, eseményközpontú jelentést hordoz, és gyakran párhuzamba állítja a belső készülődést a külső megnyilvánulással. Szinonimái között megtalálható a kibontakozás, a megvalósulás vagy a kifejlődés, bár a kibontakozás árnyalata inkább az előtörés és a fokozatos megnyílás mozzanatát hangsúlyozza. Angolul gyakran “unfolding” kifejezéssel adható vissza.