gyorsulását

Gyorsulás a fizikában a test velocity-változásának időbeni mértéke. Formalizáltan a gyorsulás a v(t) függvény első deriváltja, azaz a = dv/dt, és egysége a méter per szekunda négyzet (m/s^2). A gyorsulás vektor, tehát iránya a gyorsulás vektor irányába mutat, amely megmutatja, hogyan változik a sebesség iránya és/vagy nagysága.

A gyorsulás kinematikailag két komponensre bontható: tangenciális gyorsulás, amely a sebesség nagyságának változását írja le, és centripetális (radiusos vagy irányító) gyorsulás, amely a mozgás irányának megváltozását kifejezi keringő mozgás esetén. Gyorsulás hiányában a test állandó sebességgel mozog, vagy egyenletesen, illetve nyugalmi állapotban van.

Newton második törvénye szerint az erőhatás mértéke és a test gyorsulása között közvetlen összefüggés van: F = m a. Ha ismerjük az erőket, kiszámítható a test gyorsulása, és ez integrálható a mozgásvektorokkal a test elmozdulására és sebességére. Gyorsulás a gyakorlati számításokban kiinduló fogalom a végtelenszeres kinematikában, a sugárirányú mozgásnál pedig a centripetális gyorsulás fontos szerepet játszik.

Mérése jellemzően gyorsulásmérővel történik; a gravitációs gyorsulást gyakran ki kell vonni. Például a Föld felszínén a szabadesés körülbelül g ≈ 9,81 m/s^2.

A „gyorsulását” szó formája a gyorsulás birtokos vagy tárgyas esete; például: a test gyorsulását vizsgálják.