megnyílás

Megnyúlás a testek vagy szövetek hosszának külső hatások hatására történő megnyújtását jelenti. Gyakori okok közé tartozik az erőkifejtés, a növekedés és a hőmérsékletváltozás. A megnyúlást általában abszolút hosszváltozásként ΔL, vagy relatív megnyúlásként ε = ΔL / L0 (gyakran százalékban) írják le.

A fizika és mérnöki tudományok területén a megnyúlást nyújtó vagy húzó terhelés alatt vizsgálják. Ha a terhelés az elastikus határon belül marad, az elnyúlás a terhelés megszűnése után visszafordul. A határérték elérése után a megnyúlás plasztikus lehet, vagyis maradandó. A feszültség–nyúlás görbe írja le a kapcsolatot; a Young-modulus az elastikus régióban a merevséget jellemzi. A törésig elérhető maximális megnyúlás és a megnyúlás üteme fontos anyagjellemzők.

Az anyagtudományban hosszú távú terhelés alatt fellépő megnyúlás, az úgynevezett creep, különösen magas hőmérsékleten vagy állandó terhelés esetén fordul elő. A creep időben fokozatos, állandó hosszváltozáshoz vezet. A hőmérséklet, a terhelés mértéke és a mikroszerkezet befolyásolja a megnyúlást.

Biológiában és élettanban a megnyúlás utalhat a szövetek nyújtására, például az izom–ín egység hosszabbodására, a kötőszövetek nyújtására vagy a sejtek nyúlására. A biomechanikában a nyújtást terápiás vagy edzési céllal alkalmazzák, de a túlzott megnyúlás sérülést okozhat; a szövetek viscoelasztikusak és időfüggő visszatéréssel reagálnak.

Növénybiológiában a sejtmegnyúlás fontos szerepet játszik a növekedésben; a sejtfalszövetek átalakulása és a tonus hatására történik.