sejtmegnyúlás

Sejtmegnyúlás a sejtek hosszirányú méretnövekedése, amely során a sejt hosszúsága nő anélkül, hogy jelentősen megnőne a szélessége. Gyakran összetévesztik a sejtnövekedéssel, amely a sejt térfogatának növekedését jelenti; a megnyúlás gyakran a sejtfal tulajdonságainak és a külső nyomásnak, illetve a belső szerkezetek átstrukturálódásának összhatásaként jön létre.

Növényekben a megnyúlás alapja a sejtfal lágyulása és megnövekedett turgorszint. Az expansin fehérjék és más sejtfalenzimek (például XTH enzimek) gyengítik a falban lévő kötéseket, lehetővé téve a fal tágulását víz felvétele mellett. Az irányított megnyúlást a cellulóz mikrotömbök orientációja szabályozza, ami anisotróp növekedést eredményez. A folyamatot gyakran auxin és más növekedési hormonok szabályozzák, különösen a hosszanti növekedésben megnyilvánuló helyeken, például a gyökércsúcs vagy a hajtásinternódium mentén.

Baktériumokban a hosszanti megnyúlást a sejtfal oldalirányú szintézise és a sejtformát meghatározó cytoskeleton segíti, gyakran MreB fehérjék felügyelete alatt. Ezek a folyamatok a sejtfal megújítását és a hengeres sejt alakjának fenntartását eredményezik, különösen a növekedési és osztódási fázisokban.

Állatokban a megnyúlás a citoszkeleton (aktin filamentumok és mikrotubulusok) szerkezeti átrendeződésével jár, amely sejtpolaritást, neuritképződést, izomsejtek hosszanti elongációját és epiteliális sejtek alakváltozását segíti elő. A folyamat fontos része a morfogenezisnek és a szövetfejlődésnek.

Jelentőségét a növekedés, a formaváltás és a funkcionális specializáció biztosítása adja, amelyet hormonális, mechanikai és környezeti jelek szabályoznak.