kerámiakutatás

Kerámiakutatás a kerámiák és kapcsolódó anyagok tulajdonságainak, előállításának és alkalmazásainak tudományos vizsgálata. A terület több diszciplínát ötvöz: anyagtudomány, kémia és fizika, továbbá régészeti kerámiák vizsgálata a kulturális örökség megőrzése céljából. Fő fókusza a szilárdság, hő- és korrózióállóság, valamint a termikus és elektromos tulajdonságok, és a feldolgozási folyamatok, például szinterelés és formázás optimizálása.

Kutatási területek közé tartoznak az oxid kerámiák, porcelánok és üveg-kerámiák fejlesztése, kerámia kompozitok, bio-kerámiák (csont- és fogpótlók), valamint energiatároló és katalitikus anyagok. A régészeti kerámiák vizsgálata arkeometriai megközelítésekkel történik a technológiák és kerámiagyártási hagyományok feltárására.

Módszerek: kísérleti gyártási és jellemzési technikák, például XRD, SEM/TEM, FTIR és Raman spektroszkópia, XPS, porozitásmérések, valamint termikus analízis (DSC/TGA). Mechanikai vizsgálatok, hőkezelési görbék és mikroszerkezeti elemzések szükségesek a teljesítmény meghatározásához.

Fontos alkalmazási területek közé tartozik az ipari kerámiák (szilárd hőpajzsok, csiszoló- és bevonóanyagok), elektronikai dielektrikumok, biokerámiák, és környezetvédelmi vagy energia-infrastruktúrát támogató anyagok. Az oktatásban és a kutatásban a kerámiakutatás szoros kapcsolatban áll az anyagtudományi és mérnöki karokkal, kutatóintézetekkel és muzeumi gyűjteményekkel.