jelöléstechnika

A jelöléstechnika olyan módszerek összessége, amelyek célja molekulák, sejtek vagy anyagok jelölése olyan jelzőkötegekkel, amelyek segítségével a jelöltek vizualizálhatók, követhetők vagy számszerűsíthetők. A jelölő eszközök különböző formái léteznek, mint például fluoreszcens, radiogén, immunológiai vagy izotópos címkék, továbbá genetikai vagy metabolikus jelölés.

A fő irányzatok közé tartozik a fluoreszcens jelölés, amely fluoroforokat vagy fluoreszcens fehérjéket alkalmaz a látható vagy láthatatlan spektrumban történő detektáláshoz; a radiogén vagy izotópos jelölés, amely radioizotópokat használ a nyomon követéshez vagy kvantifikáláshoz; az immunjelölés, amely antibodieszal vagy antitest-konjugált tagokkal valósít meg szelektív kötődést; a biotin-streptavidin rendszer, amely erős biokötéssel rögzíti a címkéket; az enzimes jelölés, amely enzimek segítségével ad hozzá detektálható jelet; továbbá genetikai jelölés, például fluoreszcens fehérjék fúzióját alkalmazva élő sejtekben történő nyomon követéshez, és metabolikus vagy stabilizotópas jelölés, amely a sejtek anyagcseréjét követi nyomon.

Alkalmazási területek közé tartozik a mikroszkópos képalkotás, áramlási citometria, Western blot, immunhisztokémia, mass spectrometriás analízis és in vivo képalkotás. A jelölésnél fontos szempontok közé tartozik a szelektivitás, jel-zaj arány, jel működésre gyakorolt hatása és a minta épségének megőrzése, valamint a biológiai és biztonsági megfelelőség. A jelöléstechnika alapvető eszköz a molekuláris és cella-szintű vizsgálatokban, lehetővé téve a szerkezetek, folyamatok és kölcsönhatások részletes vizsgálatát.