intonációjában

Az intonáció a beszéd dallamát és a hangmagasságok időbeli alakulását jelenti. A kifejezés “intonációjában” gyakran egy adott mondat vagy szöveg intonációjának leírására utal, és a nyelvi leírásokban a beszéd jelentésének, tónusának megértéséhez kapcsolódik. Az intonáció nem a szavak lexikai jelentését változtatja meg, hanem a mondat szerkezetét, fókuszát és attitűdjét semleges módon árnyalja.

Funkciói közé tartozik a mondat típusa (kijelentés, kérdés, felkiáltás) jelzése, a fókusz és téma kiemelése, a szemantikai és pragmatikai összefüggések kifejezése, valamint a beszélő attitűdjének, érzelmi állapotának közvetítése.

Az intonáció fő elemei a hangmagasság-változás (kontúrok), a hangsúlyos szótagokhoz kapcsolódó tónusok (pitch accents) és a mondat végén vagy közepén megjelenő határhangok (boundary tones). Ezek az egységek a prosodikus mondattagoláshoz vezetnek, amely a beszéd ritmusát és szerkezetét adja meg.

Az elemzésben gyakori módszerek közé tartozik a ToBI-alapú transzkripció és más prosodiai jelölési rendszerek, valamint akusztikai mérések és közönség-kísérletek a hallásos értelmezés feltárására. A vizsgálat nemzetközileg változó intonációs rendszereket foglal magába, amelyek érthetővé teszik a nyelvek közötti különbségeket és hasonlóságokat, továbbá elengedhetetlenek a beszédtechnológiában és a nyelvoktatásban. Összefoglalva, az intonáció az adott mondat értelmezését és a beszélő viselkedésének árnyalását is befolyásolja.