felkiáltás

Felkiáltás a nyelvben egy érzelmi töltetű kifejezés vagy rövid mondat, amely erőteljes retorikai vagy érzelmi hatást vált ki. Lehet önálló interjekció (például Áh!, Jaj!, Hűha!) vagy felkiáltó mondat része, amely egy eseményre vagy állapotra utal, például Micsoda nap!, Ne felejtsd el!

A felkiáltás gyakran külső hangot, közvetlen megszólítást vagy meglepetést fejez ki; a beszédhelyzettől függően lehet örömteli, dühös, megrökönyödést kifejező vagy bánatos. Így a nyelvi eszköz különféle érzelmi árnyalatokat képes közvetíteni, a hangsúly és a kontextus döntő szerepű.

Írásban a felkiáltó jel, amit felkiáltójelnek is neveznek, a felkiáltás jelölésére szolgál. A felkiáltó mondat végén áll, lehet önállóan álló vagy egy mondat részeként jelen lévő kifejezés. A felkiáltások gyakran megadják a szöveg ritmusát és hangulatát.

Gyakorlati használatban a felkiáltás literaturális és beszélt nyelvi eszköz, amely hitelesíti a beszélő érzelemét, fokozza a dramaturgiát vagy éppen humoros hatást ér el. Ebben a formában a nyelvi közlés közvetlenebb és élénkebb lehet.

Lásd még: interjekció, felkiáltójel, exclamáció.