hurrikánok

Hurrikánok a trópusi ciklonok közé tartozó időjárási jelenségek. A meleg tengervíz (általában 26,5 °C felett) és kedvező légköri feltételek hiánytalan összhatása szükséges a képződéshez. Atlanti-óceán északi részein, a Karib-térségben és a Mexikói-öböl környékén előforduló rendszerek hurrikánként minősülnek, ha tartósan elérik vagy meghaladják a 119 km/h-t. A Nyugati Csendes-óceán térségében hasonló jelenségeket gyakran typhoonként ismerik.

Formálódásuk általában zavarokból indul, melyekből depresszió, majd trópusi vihar alakul ki, és végül hurrikán alakul ki. A szerkezet központja a szem, amelyet a szemfal és a körkörös esőcsíkok vesznek körül. A hőenergia a vízpára kondenzációjából szabadul fel, ez adja az erőt és fenntartja a rendszert.

Mozgásukat a nagy léptékű szelek határozzák meg; gyakran a szubtrópusi gerinc és a másodlagos röppálya alakítja. A megfigyelést műholdak, tengeri bóják, radar és felderítő repülőgépek szolgálják. Az intenzitás-előrejelzés összetett feladat: gyors erősödés vagy gyengülés előfordulhat.

Hurrikánok erős széllel, hatalmas esőzéssel és part menti viharral járnak, és árhullámokat okozhatnak. Az épületek, közlekedés és mezőgazdaság számára óriási károkat okozhatnak. A korai figyelmeztetések, evakuációs tervek és megelőző intézkedések életeket menthetnek meg.

Éghajlati összefüggésben a felmelegedő óceánok fokozhatják a hurrikánok intenzitását és törvényszerűségüket, bár hosszú távú globális trendek vitatottak lehetnek. Ismert példák közé tartozik Katrina (2005), Harvey (2017) és Irma (2017).