homeosztázisa

A homeosztázis a szervezet belső környezetének viszonylagos állandóságának fenntartását jelenti annak érdekében, hogy az élettani folyamatok zavartalanul működjenek. A testhőmérséklet, a pH, az ozmolalitás, a glükóz- és ionkoncentráció, a folyadék- és elektrolit-háztartás, a vérnyomás és a gázok aránya mind állandó értékeken igyekeznek tartani. A homeosztázis dinamikus állapot: a külső és belső hatások folyamatosan változtatják az értékeket, de a szervezet általában visszatér a normál értékek közelébe.

A szabályozás három alapvető összetevője alkotja: érzékelők vagy receptorok detektálják a kilengéseket, a központi idegrendszer és az endokrin rendszer értékelik az információkat, és effektorokkal végzik a szükséges beavatkozást. A leggyakoribb mechanizmus a negatív visszacsatolás, amely ellentétes irányba mozdítja vissza a paramétert a kiindulási állapot felé. A beavatkozások gyakran időben és helyben lokalizáltak, hogy az állapot gyorsan stabilizálódjon.

Példák közé tartozik a testhőmérséklet szabályozása izzadással és remegéssel, a víz- és elektrolit-egyensúly fenntartása antidiuretikus hormon és aldoszteron révén, a vércukorszint kontrollja inzulin és glukagon segítségével, valamint a sav-bázis rendszerek és a vérgázok egyensúlya a tüdő és a vesék hatására.

Az élőlények alkalmazkodó folyamatai között fontos szerepet játszik az allosztázis fogalma: a hosszú távú válaszok adaptációt jelentenek a változó körülményekhez. A homeosztázis zavara betegségekhez vezethet, például diabéteszhez, dehidratációhoz vagy sav-bázis zavarokhoz, valamint vérnyomásproblémákhoz.