hatáskörmegosztást

Hatáskörmegosztás a politikai és jogi rendszerek elve, amely szerint az állam hatásköreit több önálló szervezetre osztják: a törvényhozó (parlament), a végrehajtó (kormány vagy elnöki hatalom), és az igazságszolgáltatás. A cél a hatalom koncentrációjának megelőzése, a felelősségre vonhatóság és a jogállamiság erősítése.

Az elmélet Montesquieu törekvéseire vezethető vissza, aki a három hatalmi ág szétválasztását javasolta a korrupció és az absolute hatalom elkerülése végett. A modern alkotmányos rendszerek ezt a keretet különböző intézményekkel valósítják meg, így a hatáskörmegosztás sokféle formát ölthet.

Fő elemei közé tartozik a checks and balances, azaz a hatalmi ágak közötti kölcsönös ellenőrzés és kiegyensúlyozás. Ide tartozik a törvényhozás jogalkotó szerepe, a végrehajtó hatalom felelőssége és ellenőrizhetősége, valamint az igazságszolgáltatás függetlensége és a jogi felülvizsgálat lehetősége. A kinevezések és visszahívások, a vétók és a kötelező jóváhagyások intézményesítik a kontrollokat.

Rendszertől függően a megosztás erősen elkülönülhet vagy részleges összekapcsolódást mutathat. Például a klasszikus háromágú modellekre törekszenek az Egyesült Államokhoz hasonló rendszerek, míg a parlamenti modellekben a végrehajtó hatalom viszonylag szorosabban összefonódik a törvényhozással. Egységben marad, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége nélkül a hatalom ellenőrzése és a jogállamiság biztosítása ne válna lehetetlenné.

Kihívásokként gyakran felmerül a döntéshozatal lassúsága, a hatalmi ágak közti túlzott holtidők vagy a politikai befolyás hatásai a bírói testületekben. A hatáskörmegosztás központi eleme a felelős és átlátható kormányzás biztosítása.