Hatáskörmegosztás

Hatáskörmegosztás a közhatalom különböző szintjei vagy szervei között történő hatáskörök és jogkörök elosztásának elve. Célja a hatalom ellenőrizhetőségének növelése, a döntéshozatal hatékonyságának javítása, valamint a jogállamiság megvalósítása. Így a törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás feladatai és hatáskörei részben vagy teljes egészében nyilvánosan és szabályozottan elkülönülnek.

Formái közé tartozik a központi állam belső decentralizációja (regionalizmus, közigazgatási régiók) és a föderalista modell, amelyben a hatáskörök jogilag meghatározott módon megoszlanak a központi és a tagállamok között. Egységes államokban is megvalósulhat decentralizáció vagy autonóm közigazgatási egységek révén. Különbséget kell tenni a hatáskörmegosztás és a hatáskörkoncentráció között: az utóbbi a központi hatalom centralizálódását jelenti, az előbbi pedig a felelősségek felelősségteljes elosztását a különböző szintek között.

A gyakorlatban a hatáskörmegosztás legfontosabb intézményei közé tartoznak a parlament és a kormány, a regionális vagy helyi önkormányzatok, különböző közigazgatási szervek, valamint a független igazságszolgáltatás. A hatáskörök felosztását általában írott alkotmány vagy törvény rendelkezései rögzítik, és a szabályozás célja a jogbiztonság és a hatásköri viták elhárítása.

Előnyei közé tartozik a felelősségre vonhatóság és a kormányzati átláthatóság növelése, a helyi igények jobb figyelembe vétele és a kísérleti, differenciált megoldások lehetősége. Kihívások közé sorolható a koordinációs igények, a hatáskörök átfedése és a hatáskörök tisztázatlan határai által okozott konfliktusok.