hattyú
Hattyú a magyar nyelvben a hattyúfélék (genus Cygnus) közös neve, amely a nagy kárókatonák közé tartozó vízi tollasokat foglalja magában. Magyarországon a leggyakoribb faj a süllőszemű hattyúként is ismert színekben leggyakrabban fehér tollú középkorú felnőtt, amelyet a köznyelv gyakran a fürdő- vagy tók hattyújának is nevez. A fajták közül a leggyakoribbak a sült hattyú (Cygnus olor) és a lehetnek hallhatóak a jújhattyú vagy puskacsőrű hattyú (Cygnus cygnus) vonuló példányai, míg a trumpeter hattyú (Cygnus buccinator) ritkábban fordul elő a kontinensen.
A hattyúk jellemzője a hosszú nyak és nagy test, amely felnőttkorban gyakran teljes fehér tollazattal borított.
Élettérét tekintve a hattyúk megtalálhatók tavak, folyók és mocsarak közelében, ahol növényzetet legelés közben cserkélnek fel.
Szaporodásuk monogám: a párok hosszú távú kötéssel együtt maradnak. Költéskor fészket készítenek a vízparton vagy sűrű
Védelmi állapota általánosságban stabilabb lehet az érintett területeken, de élőhely-veszteség, szennyezés és ütközések hatásai előfordulhatnak, ezért