élhelyveszteség

Az élőhelyvesztés olyan folyamat, amelynek során a fajok számára rendelkezésre álló élőhelyek mennyisége vagy minősége csökken. Gyakran a biológiai sokféleség visszaszorulásához vezet, és lehet természetes jelenség vagy emberi tevékenységek következménye. A modern értelemben leggyakoribb kiváltó okai közé tartozik a földhasználat megváltoztatása, például erdőirtás, mezőgazdasági terjeszkedés, urbanizáció és infrastrukturális beruházások, illetve a szennyezés és a klímaváltozás hatásai.

Fő okai közé tartozik továbbá a természetes élőhelyek fragmentálódása és a területek közötti kapcsolatok megszakadása, ami korlátozza a fajok mozgását és génáramlását. A klímaváltozás olyan változásokat idéz elő, amelyek miatt egyes élőhelyek fizikai és klimatikus feltételei megváltoznak, és így több faj számára elvesznek a fenntartható lakóhelyei.

Következményei közé tartozik a fajok előfordulási területeinek zsugorodása, populációik méretének csökkenése, illetve genetikai változatosságuk gyengülése. Az élőhelyvesztés gyengíti az ökoszisztéma-szolgáltatásokat is, például a pollinációt, a víz- és talajkészlet védelmét, illetve a természeti erőforrások fenntarthatóságát. Fragmentált élőhelyekben nő a kipusztulás kockázata, és a hosszú távú alkalmazkodóképesség is csökken.

Megelőzése és válaszlépések között elsődleges a fenntartható földhasználat és a védett területek hálózatának kiépítése, valamint az élőhely-összeköttetőségek létrehozása vagy helyreállítása. Emellett fontos a környezeti hatásvizsgálat kötelezővé tétele, az élőhely-rekonstrukció és az ökológiai helyreállítási projektek támogatása. A monitorozás révén nyomon követhetők a változások, és összehangolt intézkedésekkel csökkenthetők az élőhelyvesztés hatásai.