hangszínt

A hangszín (timbre) az a hangminőség, amely megkülönbözteti a hangokat ugyanazon a hangmagasságon és hangerőn belül. A hangszín az, ami miatt egy hegedűs vonó hangja, egy fuvola hangja vagy egy zongora hangja másként szól. A hangszín lényegében a hang spektrális összetételéből és időbeli jellemzőiből adódik, így a hangmagasság és a hangerő mellett fontos karaktert ad a zenének.

A hangszínt befolyásoló fő tényezők közé tartozik a forrás spektruma (a jelenlévő harmonikusok és esetleges inharmonikusok aránya), a felhasznált anyagok és a hangszer szerkezete, valamint a hangképzés módja (például húzás, pengetés, fúvás vagy ütés). Az időbeli jellemzők közül a támadás, a fenntartás és az elengedés típusa, illetve a dinamikai variációk mind módosítják a hang karakterét. A rezonáns testek és a környezet is hozzájárul a végső hangzáshoz.

Perceptuálisan a hangszín olyan jellemzők összessége, amelyeket a hallásunk alapján értelmezünk, például fényesség, melegség, tompultság vagy éleség. Objektív mérésekben a spektrális középpont és görbe, a torzítás mértéke, valamint a rezonanciák és a felhangok aránya segítenek leírni a timbrális tulajdonságokat.

Példák: a hegedű gazdag, meleg hangzása, a fuvola fényes és átlátszó tónusa, a brácsa mélyebb, sötétebb karaktere. Elektromos hangszerek és szintetizátorok esetében a timbre gyakran szabadon alakítható a hangszínszabályzók, szűrők és modulációk révén.