felhangok

Felhangok, vagy overtones, a hang spektrumában a fundamentális frekvencián túl megjelenő rezgések. A legtöbb zenei hangot a fundamentális f0 és a hozzá tartozó harmonikus sor, vagy partialok, együtt adják. A felhangokat gyakran a harmonikus sorban elfoglalt helyük szerint írhatjuk fel: f_k = k f0, ahol k = 2, 3, 4, … Az ilyen magasabb frekvenciák amplitúdói és fázisai a hangszer és a közeg tulajdonságaitól függően változnak, ezért adják a hangszín (timbre) jellegzetességét.

Kialakulásuk a rezgőtestekben történik. Húrokon, levegőoszlopokon és más fizikai rendszerekben a rezgések természetes módon felbomlanak stabil harmonikusokra. Például egy húron a 1/2 hossz felhangja a 2f0, a 1/3 hossz a 3f0, a 1/4 hossz pedig a 4f0 rezgést adja. Ezek a felhangok a hang keletkezésének sajátos módjából erednek, és különböző hangszereken különböző erősséggel jelennek meg.

A felhangok fontos szerepet játszanak a hang színének kialakításában és a zenehallgatás során a hang okkládjába, azaz a tonalitás érzetébe befolyásolnak. Bár a fundamentális meghatározza a hang alaphangját, a felhangok összetétele határozza meg, hogy egy adott hang melyik hangszeren vagy előadási módon szól jól. Történetileg a felhangsorok megértése hozzájárult a hangszerek hangzási jellemzőinek leírásához és az intonációs gyakorlatok kialakításához.