génállomány

Génállomány alatt a populációban élő egyedek öröklődő anyagának teljes készletét értjük: az adott populáció minden lokuszon előforduló allélváltozatok összességét és ezek gyakoriságait. Ezzel a fogalommal leírható a genetikai sokféleség a populáció szintjén, amely meghatározza az alkalmazkodóképességet és a hosszú távú fennmaradást.

A génállományt formálják a mutációk, rekombináció, génáramlás és szelekció hatásai; a genetikai sodródás pedig a véletlen változásokat jelenti, különösen kisebb populációkban. A bottleneck (szűkülés) vagy founder (alapító) hatás gyakran a génállomány gyors és jelentős mértékű csökkenéséhez vezet, amely korlátozza a variabilitást.

Fontos megjegyezni, hogy a génállomány nem csak a kifejezett géneket tartalmazza; a sokféleség az összes elérhető allellic változatban rejlik, és ez adja a populáció alkalmazkodóképességét a környezeti változásokhoz. A génállomány megőrzése ezért kiemelten fontos a természetvédelmi genetika területén, különösen kis, izolált vagy védett fajok esetében.

A génállomány vizsgálatának gyakorlati eszközei közé tartoznak a molekuláris markerek (pl. mikroszatelliták, SNP-k) és a DNS-szekvenálás. A mutatók közé tartozik a várható és megfigyelt heterozigózia, az allelik felismerés és az allo-állomány sokféleségének mértéke (allelic richness), továbbá a population structure és a genetikai differenciáltság jellemzése (például FST). Ezek az adatok informálják a konzorvációs stratégiákat és a populációk kezelésének döntéseit.